One Shot 1.
Sziasztok most rossz hangulatban írok egy One Shot szerűséget szomorú lesz szóval zsepit kell készíteni.
2013. december 23.
Egy srác és az öccse a temetőben járt. Nehezen emlékezett a szőke ír
srác mindenre hisz balesetet szenvedett és amnéziát kapott. Sétáltak a
sorok között. Egyszer csak meglátott egy épületet amiben sok ember ült
fekete ruhában. Odament. Nem hallatszódott ki semmi a teremből.
Észrevétlenül megpróbált beljebb menni. Elment a koporsóhoz. Senki nem
vette észre, mindenki a pap beszédét figyelte. Megnézte a srácot aki a
koporsóban feküdt. Nagyon helyes volt. Barna haja minden felé
meredezett, caramell színű bőre illett hozzá, lila ajkai nem a
megszokott volt, de a srácnak mégis oly csábosak, hívogatóak voltak. Azt
kívánta bárcsak ne lenne lehunyva szeme, hogy azt is láthassa. Egyet
gondolva kiment a virágoskertig letépett egy vörös rózsát, majd
visszament. Nem érdekelte mennyi tüske áll a kezébe. Nem érdekelte ki
látja vagy ki nem. Csak az hajtotta, hogy lássa még egyszer csodás arcát
mielőtt a földbe teszik. Valahonnan nagyon ismerős volt neki. Szomorú
volt mert nem emlékezett rá. Mikor visszaért szét nézett majd a srác
hasán összekulcsolt keze közé rakta a rózsát. Kihullott egy
könnycseppje. Próbált emlékezni de nem ment neki. Kiment még mielőtt
észre vette volna valaki.
-Niall hol voltál már kerestelek?- kérdezte a bátyja a srácot.
-Sétáltam egyet Greg- mosolygott erőltetetten.
-Kérlek legközelebb szólj nagyon aggódtam- vonta szoros ölelésbe a bátyó az öcsikéjét.
-Rendben- bólintott miután vége lett az ölelésnek.
-Csak egy kérdés- emelte fel az ujját a szőke.
-Mond-szentelte minden figyelmét a kisebbnek.
-Volt szerelmem?-tette fel azt a kérdést ami a legjobban foglalkoztatta.
-Igen volt Louis Tomlinson- hajtotta le a fejét ahogy visszaemlékezett a fiúra.
-Szóval fiú volt igaz?- fordította fejét az idősebb felé. Sokat
beszélgettek még a szöszi volt fiújáról. Érezte ezzel a beszélgetéssel
egyre több minden jut az eszébe. A baleset is beugrott neki. A barna
hajú fiú is. A kórházban töltött idő is. Egyszóval minden.
-Emlékszek mindenre- ugrott fel a kanpéról.
-Bizonyítsd- nézett rá az éjben fekete hajú barátja.
-Niall James Horan a nevem Mullingarban születtem 1993. szeptember 13.-án.- mondta és remélte ennyi elég.
-És mi kik vagyunk?- tette fel a kérdést egy göndör fürtös, zöld szemű fiú.
-Harry Styles, Zayn Malik és Liam Payne- mutatott körbe a társaságon mire mindenkinek hatalmas vigyor terült szét az arcán.
-Haver te tényleg emlékszel- pattant fel Harry és megölelte a szőkét.
2023.december 24. (szenteste)
~Niall szemszöge~
-Szia Boo- mosolyogtam halványan lehajtott fejjel- Sajnálom, hogy
miattam meghaltál- hullott ki egy könnycsepp a szememből- Nagyon
hiányzol.-sóhajtottam- Tudod igaz 10 éve de még most is élénken él az
elmémben szemed pajkos csillogása, nevetőráncaid, a magas hangod
egyszóval mindened. Most is rózsát hoztam hisz azt adtam a kezedbe-
tettem a csokrot a sírkőre óvatosan- Nagyon szeretlek és boldog
születésnapot szerelmem- töröltem meg a szemem és végigsimítottam a kőbe
vésett néven mosolyogva.
-Én is szeretlek- hallottam egy kis susogást majd megcsapott a hideg levegő.
