One Shot 1.

One Shot 1.

Sziasztok most rossz hangulatban írok egy One Shot szerűséget szomorú lesz szóval zsepit kell készíteni.

2013. december 23.

Egy srác és az öccse a temetőben járt. Nehezen emlékezett a szőke ír srác mindenre hisz balesetet szenvedett és amnéziát kapott. Sétáltak a sorok között. Egyszer csak meglátott egy épületet amiben sok ember ült fekete ruhában. Odament. Nem hallatszódott ki semmi a teremből. Észrevétlenül megpróbált beljebb menni. Elment a koporsóhoz. Senki nem vette észre, mindenki a pap beszédét figyelte. Megnézte a srácot aki a koporsóban feküdt. Nagyon helyes volt. Barna haja minden felé meredezett, caramell színű bőre illett hozzá, lila ajkai nem a megszokott volt, de a srácnak mégis oly csábosak, hívogatóak voltak. Azt kívánta bárcsak ne lenne lehunyva szeme, hogy azt is láthassa. Egyet gondolva kiment a virágoskertig letépett egy vörös rózsát, majd visszament. Nem érdekelte mennyi tüske áll a kezébe. Nem érdekelte ki látja vagy ki nem. Csak az hajtotta, hogy lássa még egyszer csodás arcát mielőtt a földbe teszik. Valahonnan nagyon ismerős volt neki. Szomorú volt mert nem emlékezett rá. Mikor visszaért szét nézett majd a srác hasán összekulcsolt keze közé rakta a rózsát. Kihullott egy könnycseppje. Próbált emlékezni de nem ment neki. Kiment még mielőtt észre vette volna valaki.

-Niall hol voltál már kerestelek?- kérdezte a bátyja a srácot.

-Sétáltam egyet Greg- mosolygott erőltetetten.

-Kérlek legközelebb szólj nagyon aggódtam- vonta szoros ölelésbe a bátyó az öcsikéjét.

-Rendben- bólintott miután vége lett az ölelésnek.

-Csak egy kérdés- emelte fel az ujját a szőke.

-Mond-szentelte minden figyelmét a kisebbnek.

-Volt szerelmem?-tette fel azt a kérdést ami a legjobban foglalkoztatta.

-Igen volt Louis Tomlinson- hajtotta le a fejét ahogy visszaemlékezett a fiúra.

-Szóval fiú volt igaz?- fordította fejét az idősebb felé. Sokat beszélgettek még a szöszi volt fiújáról. Érezte ezzel a beszélgetéssel egyre több minden jut az eszébe. A baleset is beugrott neki. A barna hajú fiú is. A kórházban töltött idő is. Egyszóval minden.

-Emlékszek mindenre- ugrott fel a kanpéról.

-Bizonyítsd- nézett rá az éjben fekete hajú barátja.

-Niall James Horan a nevem Mullingarban születtem 1993. szeptember 13.-án.- mondta és remélte ennyi elég.

-És mi kik vagyunk?- tette fel a kérdést egy göndör fürtös, zöld szemű fiú.
-Harry Styles, Zayn Malik és Liam Payne- mutatott körbe a társaságon mire mindenkinek hatalmas vigyor terült szét az arcán.
-Haver te tényleg emlékszel- pattant fel Harry és megölelte a szőkét.

2023.december 24. (szenteste)

~Niall szemszöge~

-Szia Boo- mosolyogtam halványan lehajtott fejjel- Sajnálom, hogy miattam meghaltál- hullott ki egy könnycsepp a szememből- Nagyon hiányzol.-sóhajtottam- Tudod igaz 10 éve de még most is élénken él az elmémben szemed pajkos csillogása, nevetőráncaid, a magas hangod egyszóval mindened. Most is rózsát hoztam hisz azt adtam a kezedbe- tettem a csokrot a sírkőre óvatosan- Nagyon szeretlek és boldog születésnapot szerelmem- töröltem meg a szemem és végigsimítottam a kőbe vésett néven mosolyogva.
-Én is szeretlek- hallottam egy kis susogást majd megcsapott a hideg levegő.